Még egy kicsit rendezgetem a helyet, még egy kicsit csinosítom.
Alakítgatok, töltöm fel szép lassan, amit itt szeretnék látni. Olyan, mint egy költözés. Mostanában abból sok volt, s még valószínűleg lesz is.
Ideiglenesen állítottam be háttérnek ezeket a hegyeket, de azt hiszem, ez már most így marad. Szeretek ránézni.

Néha úgy éreztem, szociálisan nagyon kimerülök, mégis összességében csodás volt a KÖMT, örülök, hogy elmentem, nagyon sokat adott hozzám, úgy érzem. 
Nagyon sok emlék rohamoz meg, miközben írok, válogatok, miközben itt vagyok ezen a felületen, de egy valami szilárd és állandó: a lelki békém. Ilyenkor érzem leginkább, mennyit változtam, mennyire más a mostani én, mint aki régen voltam, és ez így van jól. Örülök, hogy most az vagyok, aki.

Nincs nyomás, a saját tempómban szeretnék és fogok itt tevékenykedni. 
Ez az én menedékem, a hely, ahová jöhetek a füst és a tűz elől.

Ered Luin.